Blog a nyelvtanulásról

Az első hét nagyjából mellébeszélés volt, de mint mondtam matematika iránt érdeklődő emberként szeretem tisztázni az alapdolgokat.

Meggyőződésem, hogy a nyelvtanulásnál a szavak tanulása a legfontosabb. Mire az ember megtanul 3000 szót, addigra az alapnyelvtan biztosan a zsebébe lesz. Az alapvető nyelvtannal és kellő szókinccsel pedig már szabadon lehet kommunikálni. A bonyolultabb nyelvtani formák mennyisége pedig jóval kevesebb a szavakénál.

Mindebből az következik, hogy valamilyen módszerrel hozzá kell jutni a szókincshez. Személy szerint nem hiszek a majd úgyis rám ragad módszerben. Alapvetően a hagyományos nyelvtanulás híve vagyok, tanulni és magolni kell. Csodamódszerek márpedig nincsenek :-)

Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor vegyük elő a középiskola szótárfüzetünket, és csináljunk mindent ugyanúgy, mint akkor. Annál azért vannak jobb módszerek is, lássuk, én hogy csinálom.

Ha elolvastál már pár oldalt nyelvtanulás témában, akkor észrevetted, hogy elég gyakran tanácsolják, hogy ne magában tanuld a szavakat. Ha eddig ezt nem fogadtad meg, akkor ideje. Én kipróbáltam és tényleg működik :-)

Szóval fogom a szavakat, amiket meg akarok tanulni. (Ezek előjöhetnek úgy, hogy filmnézés közben kiírom, vagy eleve egy tankönyvben találkozok vele stb.) Egy pillanatra még maradjunk ennél a satöbbinél. Híve vagyok a gyakorisági listáknak. Vagyis annak, hogy az adott nyelv leggyakoribb 1000,2000,3000 szavát érdemes megtanulni. Vagy legalábbis a nyelvtanulás egy későbbi fázisában végigvenni, hogy mi az, ami még hiányzik az alapszókincsünkből, és betömni a lyukakat. A neten is vannak ilyen listák, és adtak ki könyveket is néhány nyelvnél, amiben össze vannak szedve a leggyakoribb szavak. Magam részéről a könyveket jobban szeretem, szerintem alaposabb munkával készülnek.

Ha filmben vagy könyvben találkozom az ismeretlen szóval, akkor megvan a mondat is, amit érdemes megtanulni, de előfordul, hogy nem ez a helyzet. A leggyakoribb angol szavakat én könyv alapján tanultam, amiben csak a magyar jelentést írták oda. Mivel nekem meg teljes mondat kellett, ezért minden új szóhoz kerestem egy mondatot itt: http://dictionary.cambridge.org/
Kiválasztok egyet, azt kiírom papírra, angolul, és magyarul. Magyarul nekem kell lefordítani, mert nincs ott, ha valamit nem értek ott a sztaki angol-magyar szótára, vagy megkérdezem valakitől.

Az adott oldalon meg is lehet hallgatni a szavak kiejtését, nagyon fontos, hogy amennyire lehetséges helyes kiejtéssel tanuljuk a szavakat. De ezt majd máskor fejtem ki bővebben.

Ez a második dolog, hogy nem szótárfüzetet használok, hanem szókártyákat. Egy sima A4-es lapot 8 felé végig, majd hosszában kettéhajtom. A fölső részre megy magyarul a mondat, az alsóra az idegen nyelven. Ez a méret nekem elég kényelmes jól elfér az ember kezében és zsebében. Másrészt szeretek olyan papírt használni, aminek az egyik oldalára nyomtattam korábban, de már nem kell, így most újra tudom hasznosítani a papírt. Aki új papírt használ a célra, az vághatja 16 felé is. :-)

A papírról megtanulom az egész mondatot. (Sokszor ismételve HANGOSAN) Amikor úgy érzem, hogy tudom, akkor beírom a mondatot egészben vagy darabokban az ANKI nevű programba. Nálam valamiért jobban működik, ha egészben írom be.  Talán mert benne marad a fülemben a mondat ritmusa, ami segít előhozni később.

Az ANKI működésének az alapja a folyamatos ismételgetés. Ahhoz, hogy megtanuljuk a szavakat először nagyon gyakran kell ismételni a dolgokat, és utána egyre ritkábban. Mivel az ANKIban a legkisebb ismétlési egység 1 nap, ezért véleményem szerint erre a tanulási szakaszra nem jó. Ezért először papírról tanulom meg, és utána kerülnek a gépbe. Ugyanaz ANKI nem segít megtanulni a szavakat, de abban segít, hogy ne felejtsem el később.

Annyira nem vagyok bátor, hogy azt mondjam, mindenkinek jó ez a módszer. Én jól elvagyok vele :-) Lassú? Lehetséges, de még mindig jobb, mint gyorsabb megtanulni, gyorsan elfelejteni. Mert hiába gyors ez csak időpazarlás. A nyelvtanulásban is igaz, hogy lassan járj, tovább érsz. :-)

Aki még kételkedik gondoljon bele abba, hogy a mondatok tanulását, a szókártyákat is rengeteg helyen javasolják. Lehet benne valami ;-) Az ANKI pedig egy tudományos megállapításon alapszik, hogy folyton ismételni kell, de egyre nagyobb időközökkel. Nem mellékesen ezt is rengetegen használják elégedetten.

A szótanulásnak vannak már formái is, ezért szerepel a címben egy római egyes. Egyéb módszerekről majd máskor ejtek szót. :-)

Ha minden igaz ez a poszt sokkal rövidebb lesz, mint az előző.

Gimnáziumi szakomon az olasz volt a kötelező nyelv, és lehet választani egy "második" nyelvet az angol vagy német közül. Az elképzelés az volt, hogy a világnyelv mellett egy kevésbé ismert nyelvet is tanuljanak az iskolások. A biosz szakon persze latint oktattak, a kémiásoknak oroszt, a magyarosoknak franciát.

A nyelvek iránt sosem érdeklődtem, persze azért valamennyit készülni kellett az órákra, de minél jobban kinyílt az olló a jól haladó és kevésbé jól haladó tanulók között, kb 20 fős volt a tagozat, úgy csökken a kezdeti kevés lelkesedés is. Az én vágyaim ott véget értek, hogy egy darab nyelvvizsgám legyen a diplomához. Nem gondoltam volna, hogy van olyan egyetem, ahová több is kell.

Szóval gyakorlatilag nulláról állhattam neki az olasz tanulásnak. De még így is többet tudok erről a nyelvről, mint bármely másikról az angolt nem számítva. És nem utolsó sorban még két tankönyvem is van :-)

A cél tehát az, hogy meglegyen a nyelvvizsga 7 hónap alatt, vagyis 2013. januárjában. Az olvasó jogosan vethetné a szememre, hogyha előbb nekiállok, akkor nem kellene kapkodni. Ennek ellenére én ezt nem érzem kapkodásnak.  A már emlegetett Öt év - öt nyelv oldalon a legjobb tanács, amit találtam, hogy tervezzük meg mennyi időre van szükség míg elérjük a kitűzött célt, majd felezzük meg!

Persze nem pont 7 hónap volt a fele, de augusztus után csak januárban lesz gazdasági szaknyelvvizsga a BCE-n, úgyhogy kénytelen voltam kicsit lazítani a terven :-)

Az első hónap elég jól telt. Jelenleg 750 mondatot tartalmaz az ANKI fájlom, a programról jövőhéten lesz szó. Igaz nem mindet az elmúlt 1 hónapban írtam bele, de legalább a felét. Élvezem az olasz tanulás izgalmait. Letöltöttem a Star Trek - Kapcsolatfelvétel c. filmet olasz szinkronnal, persze csak szavakat értek belőle, de magyarul is többször láttam már, így remek szórakozás az olasz hangzást figyelni a filmben.

Valamint egy hangoskönyv első fejezetét is meghallgattam már párszor. Már fölismerem a tűz és segítség szavakat, már furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mire is megy ki az egész. :-)

Angol tanulásom második felvonása úgy kezdődött, hogy beiratkoztam egy nyelviskolába. Név szerint a Katedrába. Mivel nem vagyok budapesti, az meg itt volt a városomban, így 15 perc sétával kényelmesen el tudtam jutni a helyszínre. A szintfelmérő kihozta, hogy A2-es szint alján vagyok. Feltételezem az olvasó tisztában van a KER szintekkel.

Szóval egy nem túl magas, de valamennyire azért biztos alapról vághattam neki az angol nyelv rejtelmeinek. Mindenképp jó döntésnek tartom a nyelviskolát, leginkább azért, mert megadta a kezdő lökést. A kurzus után idő és pénzkímélésből magam vettem át a tankönyv fennmaradó részét. 8 év angol tanulás nem múlt el nyomtalanul, voltak emlékeim ezekről az anyagrészekről, de mindenképp az volt a terv, hogy a nehezebb részeket ismét nyelviskolában kívánom megtanulni.

Kitöltöttem az online szintfelmérőt és kihozta az elvárt B1-es szintet. Úgyhogy el is mentem beiratkozni, ezúttal Budapestre, ahol azért nagyobb a választék a kurzusokból. De nem hitték el, hogy B1-es vagyok, csak megíratták velem a szintfelmérőt. Persze ugyanazok a kérdések voltak, mint az online változatban, így az eredmény B2/2 lett. Amiről tudtam, hogy túlzás, úgyhogy megállapodtunk egy B2/1-es kurzusban. Első órán nem éreztem igazán jól magam, kijött a tudáskülönbség. De mivel többet készültem a napi anyagból, mint az átlag, így elég hamar sikerült aktívan bekapcsolódni az órákba. Közben persze próbáltam az eddig kimaradt alapokat is pótolni.

A kurzus folytatása kicsit trükkös volt, mert a tanár nyáron nem tartott órákat. Így a fele lement volna júniusban, a másik fele szeptemberben. De én nem akartam elvesztegetni egy nyarat. Úgyhogy egyelőre ismét az önálló tanulás útjára léptem. Azzal a szándékkal, hogy 2011. végén leteszem a nyelvvizsgát. Ez nem egészen így alakult, közbe jött egy munka, és napi 8 óra után már semmi energiám nem volt az angollal foglalkozni.

Január környékén ismét nekiálltam. Ekkor már elég messzinek tűnt a cél, mivel B2-es szintből még 3 modul hátra volt (kb fél év egy nyelviskolában), és utána jöhetett volna a gazdasági nyelvvizsgára készülés. Egy ismerősöm tanácsára elmentem egy helyi magántanárhoz, aki nem ment bele, hogy szépen végigvegyük a dolgokat a B2-es szintből, és utána foglalkozzunk a gazdasági dolgokkal. Hanem egyből nekiestünk a nyelvvizsga szóbeli részének a gyakorlásának. 

Többet tanultam, mint előtte bármikor (de így is kevesebbet, mint most!) Heti két órával kezdtünk, aztán úgy éreztem heti egy óra is elég a beszéd gyakorlására, a többi részt tudom egyedül is csinálni. Májusban meg is lett a nyelvvizsga. Kb 80%-os eredménnyel.

Ez az én történetem. Úgy érzem viszonylag gyorsan sikerült eljutni a középfokú vizsgáig. A2-es szint elejéről B2-es szint vége 1,5 év alatt, amiben benne van egy fél éves holtidő is. Vagyis nettóban ez 1 év. Az utolsó 3 hónapot leszámítva a tempó nem volt különösebben erőltetett, és a sok tanulás is nagyjából heti 15-20 órát jelentett. Vagyis kellő akaraterővel szinte bárki számára elérhető mennyiséget. Úgy becsülöm kb 350 óra tanulásra volt szükségem.

Most nézzük milyen tanulságokat szűrtem le:

• Kihagyni pár évet nem érzem hibának. A dolgot letisztulnak, az ellenérzések elszállnak, így tiszta lappal lehet a cél felé indulni.
• A rossz emlékeken kívül mást nem hoztam magammal a középiskolából, így mindenképp szükség volt némi segítségre ahhoz, hogy egyáltalán neki tudjak állni a dolgoknak. Ha a kedves olvasónak is hasonló érzései vannak, akkor megtalálhatja ezt a segítséget egy tanfolyamon, egy magántanárnál, vagy remélhetőleg ezen az oldalon is :)
• Szerettem volna szépen lépésekkel haladni, de ehelyett kisebb ugrásokkal jutottam el acélomhoz. Ugyanezt tudom tanácsolni az olvasónak, próbáljon meg minél erősebb kurzusra beiratkozni, és előbb elkezdeni a nyelvvizsgára készülést, mint korábban lehetségesnek tartotta volna. Lomb Kató is azt írja a Így tanulok nyelveket c. könyvében, hogy mikor még egy szót se beszélt lengyelül egyből erősen haladó kurzusra iratkozott be. Szóval, ha nekem nem is hisz, neki talán hihet. :-)

Végezetül, miközben ezen keresztülmentem, folyamatosan bújtam az internetet, hogy nyelvtanulási tanácsokat keressek. Találtam is párat, ami nálam bevált. Ha ezekhez a tanácsokhoz már középiskolás koromban hozzájutok, biztos vagyok benne, hogy teljesen más lett volna a hozzáállásom. De nem jutottam. Nem volt olyan tanárom, aki ezeket elmondta volna.

Ezeket a módszereket és gondolatokat szeretném ezen a blogon átadni. Remélem lesz rá érdeklődő :-)

Mielőtt belevágnánk az érdemi részbe nem árt az alapszituációt tisztázni. Ennek keretében hallgassátok meg az én történetemet.

Általános iskolában angolt kezdtem el tanulni. Ez ment olyan 4-5 évig. (nem is emlékszem rá, hogy negyedikben vagy ötödikben indult-e...) Az akkor használt módszereket se vagyok képes felidézni. Szóval lépjünk is tovább. A középiskolás tanulmányaim egy teszttel kezdődtek, lehet, hogy nem volt jó ötlet, de emlékszem rá, hogy a nagy részét végigtippeltem. Így sikerült alsó határon bekerülni 2-es csoportba (4 volt, 1-es a "legrosszabb", 4-es a legjobb.) Gyorsan át is kértem magam az 1-esbe, de ott is már első órán fogalmazás írását kérték. Úgyhogy nem volt mit tenni, 4 éven át szorgalmasan írtam a fogalmazásokat.

Semmiképpen nem akarom szidni az oktatási rendszert. Azt már sokan sok helyen megtették. Bevallom a középiskolás módszereket se tudnám igényesen felsorolni. A tanár tudását, és felkészültségét 5-ösre értékelem. És volt minden, ami kell magnózás, nyelvtanozás, csoportos és páros téma megvitatás, néha filmezés, meg activity.

Ami mély nyomott hagyott bennem az, hogy minden hétfőn volt szódolgozat (vagy valamikor hét elején), a tanár rábökött egy szövegre a könyvben vagy a munkafüzetben és abból kérdezte később a szavakat.
 Volt, hogy tanultam. Kiszótárazni a szöveget, megpróbálni megtanulni. Aztán eljött a nagy nap, és olyan szavakat kértek számon, ami az én listámon rajta se volt. 3-asnál jobbat az ilyenekre szerintem sose kaptam (kis 3-as, hó végén lett a kisjegyekből valami normális jegy). Szerintem nem meglepő, ha az ilyen tapasztalat elveszi az ember kedvét. Ha sikerült is valamit megtanulni két hét múlva már úgyse emlékeztem rá. Ráadásul mivel így ment a számonkérés persze az írott alakot próbálja az ember bemagolni.

Utólag belegondolva, ezt én biztos nem így csinálnám. Szép dolog, ha az ember tud szavakat, de mégiscsak a gyakoribb szavakra kéne rámenni középiskolában. Meg az se árt, ha a gyereknek el van magyarázva, hogy miért van ez az egész, mert a megtanulom - elfelejtem - megint megtanulom - megint elfelejtem lánc engem nem vezetett sehová.

Az egyetem első évében fel akartam venni az olasz nyelvet, de a limitált helyek miatt az se sikerült. Ezzel szemben minimális érdeklődés se volt bennem, hogy az angollal foglalkozzam, persze tudtam, hogy muszáj és hasznos lesz, de akkor csak szabadulni akartam tőle. És nem is bánom ezt a dolgot, kellett egy-két év szünet. Sajnos annál kicsit hosszabbra nyúlt, amit viszont tényleg bánok.

Úgy látszik kicsit hosszúra nyúlt ez a bejegyzés, úgyhogy folytatása következik.