Mielőtt belevágnánk az érdemi részbe nem árt az alapszituációt tisztázni. Ennek keretében hallgassátok meg az én történetemet.

Általános iskolában angolt kezdtem el tanulni. Ez ment olyan 4-5 évig. (nem is emlékszem rá, hogy negyedikben vagy ötödikben indult-e...) Az akkor használt módszereket se vagyok képes felidézni. Szóval lépjünk is tovább. A középiskolás tanulmányaim egy teszttel kezdődtek, lehet, hogy nem volt jó ötlet, de emlékszem rá, hogy a nagy részét végigtippeltem. Így sikerült alsó határon bekerülni 2-es csoportba (4 volt, 1-es a "legrosszabb", 4-es a legjobb.) Gyorsan át is kértem magam az 1-esbe, de ott is már első órán fogalmazás írását kérték. Úgyhogy nem volt mit tenni, 4 éven át szorgalmasan írtam a fogalmazásokat.

Semmiképpen nem akarom szidni az oktatási rendszert. Azt már sokan sok helyen megtették. Bevallom a középiskolás módszereket se tudnám igényesen felsorolni. A tanár tudását, és felkészültségét 5-ösre értékelem. És volt minden, ami kell magnózás, nyelvtanozás, csoportos és páros téma megvitatás, néha filmezés, meg activity.

Ami mély nyomott hagyott bennem az, hogy minden hétfőn volt szódolgozat (vagy valamikor hét elején), a tanár rábökött egy szövegre a könyvben vagy a munkafüzetben és abból kérdezte később a szavakat.
 Volt, hogy tanultam. Kiszótárazni a szöveget, megpróbálni megtanulni. Aztán eljött a nagy nap, és olyan szavakat kértek számon, ami az én listámon rajta se volt. 3-asnál jobbat az ilyenekre szerintem sose kaptam (kis 3-as, hó végén lett a kisjegyekből valami normális jegy). Szerintem nem meglepő, ha az ilyen tapasztalat elveszi az ember kedvét. Ha sikerült is valamit megtanulni két hét múlva már úgyse emlékeztem rá. Ráadásul mivel így ment a számonkérés persze az írott alakot próbálja az ember bemagolni.

Utólag belegondolva, ezt én biztos nem így csinálnám. Szép dolog, ha az ember tud szavakat, de mégiscsak a gyakoribb szavakra kéne rámenni középiskolában. Meg az se árt, ha a gyereknek el van magyarázva, hogy miért van ez az egész, mert a megtanulom - elfelejtem - megint megtanulom - megint elfelejtem lánc engem nem vezetett sehová.

Az egyetem első évében fel akartam venni az olasz nyelvet, de a limitált helyek miatt az se sikerült. Ezzel szemben minimális érdeklődés se volt bennem, hogy az angollal foglalkozzam, persze tudtam, hogy muszáj és hasznos lesz, de akkor csak szabadulni akartam tőle. És nem is bánom ezt a dolgot, kellett egy-két év szünet. Sajnos annál kicsit hosszabbra nyúlt, amit viszont tényleg bánok.

Úgy látszik kicsit hosszúra nyúlt ez a bejegyzés, úgyhogy folytatása következik.