Szórakoztatás nyelvtanulás, írja az Öt év - öt nyelv szerkesztője. Egyelőre én még nem tartok itt, de nem áll szándékomban megszakadni a nyelvtanulástól, vagy gyötrődni a könyvek fölött. Szépen nyugodt tempóban is elérem a célomat. Ha elég napi 20 szót átvenni, akkor minek erőltessek 30-at vagy 50-et.
Ugyanez igaz a nyelvtanra is. A könyv felsorolt vagy egy tucat igét, aminek rendhagyó a felszólító módja. Nekieshetnék és bemagolhatnám, talán nem lenne olyan nehéz. De mégis minek. Egyelőre nincs rá szükségem. Nem most kell tudnom őket, hanem 4 hónap múlva. Addig még biztos vagyok benne, hogy találkozom velük pár szövegben, a legfontosabbak benne lesznek azokban a mondatokban, amik kigyűjtök tanulásra. A maradékot persze még mindig meg kell tanulni, de akkor már nem lesz olyan sok.
Lépésről-lépésre szeretném elmélyíteni az ismereteket. Ehhez nem a kapkodáson át vezet az út. Ráadásul a jó kis tankönyvek is segítenek. Azok sem akarnak mindent egyszerre lenyomni szegény nyelvtanuló torkán. Leírja a legfontosabbat, aztán később majd visszatér a témára.
Anki esetében is ugyanez a helyzet. Ha följön egy kártya, amire nem emlékszem, az még nem bukás, hanem egy újabb lépés a kitűzött cél felé. Persze nem örülök neki, de tudomásul veszem, hogy 95%-os szinten működik a rendszer, 5%-ot pedig bármit teszek el fogok felejteni. Ráadásul az ilyen kártyákat se kell nulláról újrakezdeni, nyomok mindig maradnak az előző tanulási fázisból, így viszonylag kevés munkával újra tanulhatóak.
Szórakoztató időtöltés helyett én inkább a hasznos időtöltés kifejezést használnám. megnézhetnék napi két szinkronos filmet, de akkor a nap végén azt érezném, hogy na ma se csináltam semmit. Ehelyett örömmel tölt el, ha a nap végén azt mondhatom, hogy igen ez a nap se haszontalanul telt.
Másrészt a szüleim mindig azt mondták nekem, hogy az a munkám, hogy tanuljak. Ezt jelenleg a saját bőrömön érzem. Márpedig, ha ez munka, akkor nincs min csodálkozni, ha nem minden perce móka és kacagás. Vannak kihívások, vannak tényleg kellemesen eltöltött percek, de emellett megvannak azok is, amit annyira nem szeretünk. Tudomásul kell venni.
Sikerült beleszaladnom egy attitűd boncolgató posztba. :-) A tanácsom, hogy álljunk pozitívan a dolgokhoz, lehet, hogy nem segít, de ártani biztos, hogy nem árt. :-)
