Az elmúlt pár hétben nem volt bejegyzés, mivel kicsit hanyagoltam a nyelvtanulást. Mégpedig, mivel egy versenyen vettem részt Horvátországban. Egy hónappal ezelőtt még úgy gondoltam, hogy úgysincs esélyem egy jó eredményt elérni, ezért teljes erőbedobással folytatom az olasz nyelv tanulását. És sokat fogok beszélgetni az olasz versenyzőkkel.
Végül megváltoztattam a döntésemet, és a verseny előtti heteket a felkészülésnek szenteltem. Aminek meg is lett az eredménye,beállítottam az eddigi legjobb eredményemet, 4. helyen végeztem a XXI. rejtvényfejtő világbajnokságon. Nem nagyon szeretnék ebbe részletesebben belemenni, az érdeklődők itt kaphatnék pár információ morzsát, hogy mi is ez az egész:
http://index.hu/tudomany/2012/10/06/negyedikek_lettunk_a_rejtvenyfejo-vb-n/
Illetve 2009-ből két cikk:
http://index.hu/kultur/eletmod/2009/11/05/tizenhet_dimenzios_kockaval_kuzdenek_a_magyar_rejtvenyfejtok/
http://index.hu/kultur/eletmod/2009/11/09/a_radir_a_logika_legfobb_fegyvere/
És még ezt a tévés interjút is megtaláltam:
http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=592890&pid=279417
És most térjünk rá az egész utazás/ verseny nyelvi vonatkozására. Mivel nem olyan régóta tanulok olaszul, ezért nem igazán rendelkezem leülepedett alapokkal. A két hét olasz mentes időszak kellően vissza is vetette a bátorságomat. Másrészt a verseny is elég sok időt elvitt, a korlátozott szabadidőben, a magyar csapattal is át kellett beszélni pár dolgot, illetve egyedül is kellett készülni a délutáni vagy a másnapi fejtésre. Jól látja a kedves olvasó, hogy ezek valójában csak kifogások, még ha van is benne bőven valóságtartalom. Nem akarom elhárítani a felelősségemet, tehettem volna többet is az olasz tanulásom fejlesztése érdekében. Persze azért próbálkoztam néha, de az olaszok is jobbnak látták ha inkább angolra fordítjuk a beszélgetést, ahonnan ilyen gyenge tudással én már nem akartam ragaszkodni az olaszhoz. Ennek ellenére a Hunor és Magor legendához egy kevert olasz-angol magyarázatot passzítottam :-) Néha pedig az olaszok is megszántak, és teljes mondatokat vágtak hozzám, amit sikerült is nagyjából megérteni, csak válaszolni már nem tudtam elég gyorsan. Idén ennyiben merült ki az olasz nyelv gyakorlása a versenyen, de jövőre már egy angol szót se fogok szólni az olaszokhoz. :-)
Világbajnokságról lévén szó nemcsak olaszok, hanem bizony jópár nemzet fia és lánya összegyűlt Horvátországban. Néha előkerült a Francia a svájciak, franciák és luxemburgiak között, de a vb hivatalos nyelve mégiscsak az angol. 10 éve veszek részt ezen a versenyen, ennyi idő alatt sikerült néhány ismerőst összeszedni. Például Hollandiából, Törökország és Indiából is akad egy-két ember, akikkel szívesen váltok pár szót. Előre sejtettem, hogy az angol-olasz váltás nem lesz könnyű, így gyakorlás nélkül meg már bátorságom se volt hozzá. Az olvasó húzhat egy újabb strigulát a kifogások oszlopba, ígérem ez az utolsó ebben az írásban. :-)
Az első nyolc világbajnokságomon elég gyenge angoltudással vettem részt, ami egy nyitott embernél talán nem akkora gond, de esetemben még nagyobb visszahúzódást jelentett, mint általában. Tavaly már kicsit jobban ment az angol, idénre pedig úgy érzem sikerült méginkább előrelépni. Nyelvtanuló szemmel vizsgálgattam saját magamat, és bizony ha nehezemre esett akkor is megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni, például az észt versenyzővel, akit előtte még sose láttam, de mellém keveredett a kiránduló buszon. Nemcsak a nyelvet gyakoroltam ezzel, hanem bizony értékes emberi kapcsolatokat is építettem. Nem kell félni, se kifogásokat keresni. Ha másról nem, rejtvényekről bármelyik résztvevővel tudok váltani pár szót, vagy csak megkérdezni, hogy honnan jött, mik az elvárásai.
Túlzás lenne azt állítani, hogy beszélek angolul. Lomb Kató írta az egyik könyvében, hogy a világ legelterjedtebb nyelve a tört angol. Ezt a nyelvet beszélem én is, innentől már csak némi bátorságra van szükség, és meg kell szólalni. Őszintén mondom, megéri bátornak lenni. :-)
A hatnapos rendezvény harmadik napján ismerkedtem meg a görög csapat néhány tagjával. Köztünk egy lánnyal, aki mutatott némi érdeklődést az irányomban. A következő három napban rendszeresen beszélgettünk. A nem túl kifinomult angoltudásom ellenére is valódi beszélgetésről volt szó, nem csak egyszerű szóváltásokról, amik a korábbi években rám annyira jellemzőek voltak. Illetve egy holland ismerősömmel is elég sokat társalogtunk. Nem csak jó volt az angolja, hanem elég sokat is beszélt. Ami nem feltétlenül hátrány, mert így nekem nem kellett annyit. :-) Mindkét esetből az a tanulság, hogy a beszélgetőpartnert nem érdekli, ha hibázol, nem arra figyel, hogy mit rontasz el, nem nevet ki. Egyszerűen beszélgetni akar, eszmét cserélni. Élményekkel gazdagon, elégedetten és örömmel jöttem haza. Amibe belejátszik a jó versenyeredmény is, de emberi kapcsolatok nélkül nem töltöttem volna ilyen kellemesen ezt a hetet.
Kevesebb kihagyást terveztem be az olasz tanulásban, ennek ellenére továbbra is ragaszkodom a januári nyelvvizsgadátumhoz. Gyakorlatilag ott akarom folytatni, ahol pár hete abbahagytam a dolgot.
