Nincs olyan nyelvtanulással foglalkozó oldal vagy fórum ahol ez a kérdés ne bukkanna fel újra meg újra.

Itt egyből beleütközünk abba, hogy mit is jelent tudni egy nyelvet. Míg egy jó ismerőssel el lehet beszélgetni hiányos tudás mellett is, egy munkainterjún ez még édeskevés. Ha anyanyelviekkel találkozunk a legtöbb valószínűleg próbál megérteni, de hiányos angoltudásommal bizony többször is el kellett szenvednem a szégyent, hogy nem tudnak vagy akarnak megérteni.

Ezzel szemben a nyelvvizsga egy kézzel fogható dolog, 0-től 100-ig lehet rá kapni egy pontszámot, ami igazán konkrét. Én pedig odavagyok a számokért, máris egy pont a nyelvvizsga javára. :-)

A nyelvvizsga természetesen a nyelvtudást szeretné felmérni.  Logikus, hogy pár perc alatt nem lehet pontos képet kapni valakinek a valódi tudásáról. Ezért nem érdemes a nyelvvizsgától túl sokat elvárni. Az csak egy egyszerű mérőeszköz.
Egy mérőeszköztől annyit várunk el, hogy viszonylag pontos legyen, és semmi mást. Például nem kell szórakoztatónak lennie.
1. Gyakran hallani, a nyelvvizsgák ellenzőitől, hogy egy 4 válaszos feladat nevetséges, mert a való életben úgyse ilyeneket kell megoldani. Ez igaz, és mégis mint mérőeszköz ez a feladattípus megállja a helyét.

Itt jön a jó hír. Mivel a nyelvvizsga egy mérés, ezért mint minden mérőeszközt ezt is ki lehet játszani.Például szinte biztos vagyok benne, hogy minden középfokú angol vizsgán van függő beszéd. Mondjuk át kell alakítani egy mondatot. Ahhoz, hogy ezt a pontot megszerezzük csupán gyakorolni kell kicsit ezt a feladattípust és megtanulni pár szabályt. Vagyis valójában nem kell ismerni a függőbeszédet, nem fogom használni levélírásban, vagy csak nagyon minimálisan, szóban vagy szóbeli vizsgán egyáltalán nem fogom használni. Vagyis ezt a szerkezetet nem tudom használni, nem épült be rendesen, de a vizsga kedvéért annyit tudok róla, amennyi kell.

Ez egy módja a vizsga kijátszásának. Egy másik példa, ha az esszéíráshoz, szóbelihez pár hasznos fordulatot megtanulunk, amit jó eséllyel el is felejtünk kis idő múlva. Vagyis alacsonyabb tudásszint mellett is át lehet menni a vizsgán. Egy B2-es vizsga 4000 szó ismeretére van belőve, de valószínűleg 2500 szóval is le lehet tenni, ha alkalmazunk pár ilyen trükköt.

Másrészt a tudásból nem következik automatikusan, hogy az illető át is megy a teszten. Ez a 2. dolog, amit gyakran a vizsga szemére vetnek. XY kinn élt évekig, és a magyar nyelvvizsgán megbukik, hát hogy lehet ez? Igen valóban igaz, hogy a vizsgának a tudást kell mérnie, és nem lehetetlen feltételeket kell támasztani, és nem azt kell nézni, hogy mi rossz, hanem, hogy mi jó. Például nem kell egy esszében minden hibáért pontokat levonni. Ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy egy vizsga sosem lehet tökéletes, ezért mindenképp időt kell szánni a vizsgaspecifikus felkészülésre.

Például tegyük fel, hogy valaki csak 10-ig tudja a számokat. Ha levelet ír, akkor úgyis számmal írja, nagy számokat úgyse használunk gyakran, mondjuk bevásárláskor. Ha az eladólány 76-ot mond, de mi 67-et adunk neki, akkor se történik tragédia, figyelmeztet, ha kell le is írja az összeget. Tehát nem létfontosságú, hogy az ember 100-ig el tudjon számolni egy idegen nyelven. Viszont a magnós feladaton sokszor szeretnek számokra rákérdezni. Ezt tudomásul kell venni, és nem háborogni rajta, hanem ennek megfelelően készülni.

A fenti sorokból világos lehet, hogy nekem nincs ellenérzésem a nyelvvizsgákkal kapcsolatban. További nyelvvizsgákat nem tervezek, mert fölösleges lenne. De valahogy muszáj mérni a nyelvtudást. És akinek csak a papírra van szüksége, mint például most nekem az örülhet, hogy kicsit még trükközni is lehet.